Szánthó Miklós: A háborús uszítók kezéből ki kell tekernünk a fegyvert

– Ha már egy emlékkonferencia után beszélgetünk, ön szerint mi volt Ronald Reagan sikerének titka? Illetve mi az, amit a ma konzervatívjai tanulhatnak tőle? Akár itt, Magyarországon.

– Ha most közhelyes, vagyis inkább populista választ adnék – Reagant is sokan populistának tartják, és az is volt, és én ezt pozitívan értem –, akkor azt mondanám, hogy a bátorság. Neki volt bátorsága ahhoz, hogy dacoljon az akkor is iszonyatos túlsúllyal rendelkező amerikai filmiparral, szórakoztatóiparral, a big mediával. Őt ugyanúgy támadták akkor, mint ma Trumpot. Ugyanazokat mondták rá, mint a most készülődő republikánus elnökjelöltre: megpróbálták a politika világán kívülről érkezett, tehát a politikához nem értő tökfilkónak beállítani. Ám Reagant ez nem érdekelte, humorérzéke sosem hagyta cserben. Egyébként Orbán Viktor miniszterelnök a 2022-es CPAC Hungaryn elárulta: a konzervatív sikerrecept egyik legfontosabb „összetevője” az, hogy nem szabad a liberálisok játékszabályai szerint játszani. Ugyanezt alkalmazta Reagan is, legfeljebb nem mondta ki így. Tette, amit a konzervatív siker érdekében tennie kellett, és fütyült a liberálisokra, akiket bosszantott a mindig jó kedélyű szabadságharcos.

– Viszont lehet, hogy sikeres volt a maga idejében, ám mindaz, ami ellen küzdött, később megerősödve tért vissza. Úgy tűnik a szélsőliberális progressziót nem lehet megállítani, legfeljebb lassítani egy időre. Innen nézve, az elmúlt negyven év tapasztalatait figyelembe véve, nem szélmalomharc az, amit a konzervatívok vívnak?

– Politikai hőseink küzdelme nem hiábavalóság, hanem példa. Az inga hol ide, hol oda kileng, de értékeinkért vívott küzdelmeinknek mindig van értelme. Ami az Egyesült Államokat illeti, a reagani nyolcvanas évek jelentették az utolsó aranykort. Bár a mából visszagondolva egy Bill Clinton is…, hát, hogy is mondjam, fényévekre van Joe Bidentől, ez tagadhatatlan.

A reagani konzervatív forradalom a mai napig érezteti a hatását, nem lehet zárójelbe tenni csak amiatt, ami Obama alatt történt, vagy most zajlik az Egyesült Államokban. Reagan szellemiségének, példájának óriási jelentősége van, hiszen részben ezeknek a továbbélése, részben az újrafelfedezése óriási szerepet játszott abban, hogy Donald Trump nemcsak a hagyományos republikánus szavazótábort tudta maga mögé állítani, hanem a rozsdaövezeti kiábrándult demokratákat, a kékgalléros munkásokat, akiket a baloldal magukra hagyott.

Tehát az Államokban sem hiábavaló ez a harc, bár ott a woke nyilvánvalóan sokkal erőteljesebben jelen van a mindennapokban. Mi ezt az újsütetű szélsőbaloldali gondolatiságot, a woke-ot egy amerikai importtermékként ismerjük itt Európában, és egy kicsivel szerencsésebb helyzetben vagyunk, mert itt még annyira nem eresztett gyökeret, ezért egyszerűbben ki is tudjuk metszeni a baloldali-liberális vadhajtásokat, és ebben ráadásul Magyarország példát is mutat a teljes nyugati világnak.

Szóval, ez nem szélmalomharc. A kiállásunk nagyon fontos. Ezt tudta és ezt testesítette meg Ronald Reagan is. Nem véletlenül van szobra Budapesten, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök avatott fel.

– Ha már harc! Néhány napon belül európai parlamenti választások lesznek. A baloldal szerint a tét valójában nem a háború és a béke, hanem a jogállamiság, a több Európa, az LMBTQ-jogok, az abortusz és az eutanázia korlátozatlansága – ezekkel dobálóznak a kampányban. Ön mit gondol erről?

– Bármit is állít a baloldal, a tét egyértelmű: Magyarország az EU többi részével együtt közelebb sodródik-e a háborúhoz, belekeveredik-e a háborúba, vagy ki tud maradni belőle. Ennek a kimondása, az igazság kimondása mindig fájt és fáj a baloldalnak, különösen azért, mert a nyugati fősodor az, amelyik ezt a háborút az orosz agresszió mellett tüzeli.
A baloldaliak kényesek arra, ha szembesítik őket a valósággal és az ő hazugságaikkal. Ha visszagondolunk, a rezsicsökkentésről is elmondták, hogy az egy kamu, az egy teljesen felesleges dolog. Aztán lám-lám, kiderült, hogy mégis mekkora segítséget jelent a magyar háztartásoknak. Ugyanezt mondták a migrációról is, álprobléma, így fogalmaztak. Ma pedig a kontinens nyugati nagyvárosai elsüllyednek a migránserőszakban.

Miközben teljesen nyilvánvaló volt már akkor, hogy a migráció Európa legfőbb vagy egyik legfőbb problémája, akkor az volt az első reakciójuk, hogy ez csak egy Fidesz által generált álprobléma, amivel a Fidesz meg a jobboldal el akarja téríteni a közvélemény figyelmét más ügyekről. Aztán láttuk ahogy milliók masíroznak át Közép-Európán, amíg a magyar határzár meg nem épült. És közben a migránskérdés a mai napig napirenden van. A háborút is addig fogják bagatellizálni, amíg nyakig benne nem leszünk – ha hagyjuk nekik.

Mivel a baloldal nemzetközi szövetségesi rendszere, hálózata és finanszírozói háborúpártiak – különböző ideológiai és gazdasági okokból –, mindent el fognak követni a harcok folytatásáért és akár az eszkalációért is. A magyarországi baloldal, mint ennek a nemzetközi hálózatnak a helyi ágense, nem jelent kivételt. Persze, tagadják a veszélyt, de még egyszer: ezt tették korábban a migráció, a genderőrület, a gyermekvédelem és sok más fontos ügy esetén is.
Szerencsére az embereket egyetlen választáson sem tudták becsapni 2010 óta.

Az esélyeket illetően találgatásokba nem mennék bele, az Alapjogokért Központ közvélemény-kutatása szerint jókora esélye van a Fidesz–KDNP-nek a győzelemre, de ez egy esély, egy közvélemény-kutatás, ami mindig egy pillanatnyi állapotot mutat – a kérdés vasárnap, az urnáknál dől el. Ahogy Kovács László híres-hírhedt mondása tartja: „Nem a közvélemény-kutatásokat kell megnyerni, hanem a választásokat!” Ez ebben az esetben is igaz, ezért van kiemelt jelentősége az utolsó napok mozgósításának.

– Hogyan aránylik Magyar Péter a baloldalhoz? Azért is kérdezem ezt, mert az ellenzéki térfél jól ismert szereplői az utóbbi hetekben mintha rá akarták volna tolni a Tisza Pártot a Fideszre, miközben a közvélemény-kutatások inkább azt sugallják, hogy az tőlük visz el szavazatokat.

– A rész-egész viszonyban állnak. De azt is mondhatnám, hogy olyanok, mint a közlekedőedények. Azokat a felül nyitott edényeket, amelyeknek „szárai” úgy vannak alul összekötve, hogy egyikből a másikba a folyadék szabadon áramolhat, közlekedőedényeknek nevezzük. Magyar és a baloldal többi pártja között is szabad az átjárás minden tekintetben.

Ez egyébként a baloldal többi pártja számára kényelmetlen, hiszen a „Magyar Péter-jelenség” tényleg a baloldaltól vitt el szavazókat. Tehát nem arról van szó, hogy a csak legendákban létező kiábrándult fideszeseknek a tömege kezdett el Magyar Péterrel szimpatizálni. Nézzük meg a Demokratikus Koalíciónak, főleg a Momentumnak, meg a többi törpepártnak a pár hónappal ezelőtti és a mostani számait, és Magyar Péter pártjának a növekedését: egyértelműen látszik, hogy onnan vitt el szavazatokat, hiszen ugyanazokat a baloldali üzeneteket mondja, ugyanannak a baloldali brancsnak a része, csak van egy frissessége, „kúlsága”, álságos trendisége.

Ez azt bizonyítja, hogy a baloldalon erősebb az ellenzékváltó, mint a kormányváltó hangulat. Közgazdasági példával élve: a kereslet és a kínálat egyre kevésbé találkozik egymással, és egyre erősebb az igény arra, hogy választásról választásra valami új jelenjen meg a színen.
Ezek megvoltak már az elmúlt 13-14 évben, Karsai Dorottyától elkezdve az Egymillióan a sajtószabadságért, tehát a Milla Mozgalmon át, ott volt a HAHA, Pukli István, a fekete ruhás nővér, Polgár Dóra, legutóbb Márki-Zay Péter… Viszont mindegyikkel befürödtek. Most Magyar Péter az új „megmentő” vagy „szuperhős”.

De az előbb említett összes személy vagy mozgalom néhány hónap után a politikai szemetesládában végezte. Jelenleg még nem tartunk itt Magyar Péter esetében, most a csodavárás van, és az a folyamat zajlik, hogy a többi párt kárára erősödik, és tőlük fog elvenni európai parlamenti mandátumokat. Aztán majd meglátjuk, mire képes a Tisza Párt a választások után. Ez abból a szempontból is érdekes lesz, hogy a posztmodern politika nagyon személyközpontú – kérdés, meddig tudja egy pszichopata megfogni, egyben tartani a táborát.

– Az európai parlamenti kampány mintha kicsit elhomályosította volna az önkormányzati választások jelentőségét. Vagy ezekben a válságokkal terhes, háborús időkben tényleg kevésbé fontos, milyen összetétele lesz mondjuk egy vidéki város vagy éppen Budapest közgyűlésének?

– Ez egy nagyon új helyzet Magyarországon: még egyszer sem esett egy napra az európai parlamenti és az önkormányzati választás. De az, hogy mi zajlik körülöttünk – mármint hazánk körül – nem kisebbíti annak a jelentőségét, hogy kikre bízzuk a helyi ügyek intézését. Sőt! Az, hogy milyen világpolitikai helyzetben vagyunk, hogy háború zajlik a szomszédunkban és minket is bele akarnak sodorni, még bizonyos szempontból fel is értékeli a helyhatósági választásokat.

Egy kormánynak ahhoz, hogy az országát kívül tartsa egy háborún, ahogy ezzel próbálkoztunk az első és a második világháború előtt is, mindenekelőtt belpolitikai stabilitásra és határozott, széles körű támogatottságra van szüksége. Ha ez nincsen mögötte, akkor nyilvánvalóan a nemzetközi térben sem tud olyan súllyal mozogni. Ha a magyar jobboldal mögött van támogatás, és ez megmutatkozik akár egy európai parlamenti választáson, akár az önkormányzati választáson, akkor a nemzetközi súlya, a nemzetközi ázsiója, az érdekérvényesítési képessége erősebbé válik. Ha nincs ilyen támogatás mögötte, akkor nyilvánvalóan csökkenni fog a súlya, csökken az érdekérvényesítő képessége, mert gyengül a politikai legitimitása.

Ha van egy nagymértékű európai parlamenti választási győzelem, és ha ehhez társul egy jelentős, jól látható országos önkormányzati siker, akkor igen, a helyi szavazat is azt a pozícióját erősíti a magyar kormánynak, amely ahhoz kell, hogy a háborúból ki tudjunk maradni és a békét fenn tudjuk tartani legalább az országunkban. Június 9-én a tét minden szinten az, hogy a háborús uszítók kezéből ki kell tekernünk a fegyvert, mielőtt azt elsütik ezek az őrültek, és egy pusztító háborúba rángatják Magyarországot és Európát.

Írta a Magyar Hírlap