A Politico közvélemény-kutatási eredményeket összegző szerve a Poll of Pols már hetekkel az uniós választások előtt előre jelezte a várható eredményt, és a tényadatok nagyon jól visszaigazolták az előzetes várakozásokat. A legnagyobb frakcióknál az eltérés legfeljebb tíz képviselő volt, de amit az egyik fősodratú párt elvesztett, azt a másik megnyerte, így kapott 189 mandátumot a Néppárt (EPP) az előre jelzett 174 helyett, a szocialisták (S&D) 135-öt az előre jelzett 144 helyett és az Európa Megújítása frakció (Renew) 79-et az előzetes 85 helyett. Ám ha ezeket az, egy nagy, globalista koalíciót alkotó pártok képviselőit összeadjuk, az 403 képviselőt jelent, pont annyit, mint amennyi az előrejelzésben szerepelt. Ugyanakkor e frakciók együttesen az előző ciklushoz képest összességében hat képviselői helyet vesztettek, amely a múlthoz képest nem jelent lényeges változást, hiszen egy kérdést eldöntő parlamenti többséghez 361 szavazat kell, amely így is bőven megvan, különösen ha egyes kérdésekben még hozzájuk számoljuk a zöldeket 53 és a baloldalt 36 képviselővel.
A konzervatív vagy jobboldal, tehát a Konzervatívok és Reformisták (ECR) és a Identitás és Demokrácia (ID) valóban növelte szavazatait, összesen 13 képviselői hellyel, de így is csak 131 képviselővel rendelkeznek. A választások két nagy és megérdemelt vesztese az Európa Megújítása-frakció 23 és zöldek 18 képviselő elvesztésével.
Az igazi változás az el nem kötelezettek csoportjában következett be (ide tartozik jelenleg a Fidesz is tíz képviselővel), amely tábor az előzőekhez képest 35 képviselővel növekedett, és ha a régieket és az újakat (akik most kerültek be először a parlamentbe) összeszámoljuk, 97 képviselővel rendelkeznek, és a most következő frakciómegújítási tárgyalások igazi nagy tétje, hogy ezek a képviselők hová fognak kerülni.
Papírforma szerint visszaállnak a korábbi frakciók, tehát az ECR és az ID alkot egy-egy csoportot, és ezek egyikébe várnák a jelenleg független Fidesz-képviselőket is. Az ID-ből Marine Le Pen kezdeményezésére kizárt német AfD pedig vagy független marad, vagy pedig a független képviselők népes táborából sikerül hat országból még nyolc képviselőt találnia, hogy egy újabb jobboldali frakciót alakítson.
Ebben az esetben három jobboldali frakció lenne, amelyek talán létrehozhatnának egy szövetséget, ugyanolyant, mint amilyent a korábbi ciklusokban a néppárt a szocialistákkal és a liberálisokkal alkotott, és az új ciklusban is alkotni fog.
A parlamenti befolyás növelése, a vezető pozíciók megszerzése szempontjából azonban ennél sokkal hatékonyabb lenne, ha a legtöbb képviselőt adó pártok vezetői meg tudnának egyezni egy egységes, nagy frakcióban. Amennyiben Marine Le Pen, Giorgia Meloni, Jarosław Kaczyński, Orbán Viktor és Matteo Salvini képesek lennének egy olyan konstrukciót találni, amelybe minden, a brüsszeli központosítási törekvéseket, az illegális bevándorlást, a genderpropagandát elutasító és Európa hagyományos értékeihez visszanyúló párt belefér, akkor egy olyan nagy frakció is létrejöhetne, amely túlszárnyalná a jelenlegi Néppárt-frakció 189 képviselőjét is.
E téren a legnagyobb megoldandó probléma a Le Pen kezdeményezésére még áprilisban az ID-csoportból kiakolbólított, 15 képviselővel rendelkező AfD esetleges visszavétele.
Az AfD kizárására azért került sor, mert egyik képviselőjük, épp az uniós lista vezetője, Maximilian Krah azt mondta egy a, La Repubblica című olasz napilapnak adott interjúban, hogy a náci SS nem minden tagja volt bűnöző. Ez a kijelentés nagy nemzetközi felháborodást váltott ki, és Le Pen, aki pártja elfogadhatóvá tétele érdekében még a pártalapító apját is kizárta a pártból (antiszemitának nyilvánított megjegyzései miatt) kijelentette, hogy az AfD-vel nem kíván egy frakcióban lenni. Mivel neki az ID-frakcióban 22 képviselője volt, az AfD-nek csak 11, az AfD-nek kellett elhagynia a csoportot.
Még ha választások előtt érthető volt is a kizárás, egy nagy frakció megalapításához szükség lesz az AfD immár 15 képviselőre nőtt csoportjára. Épp a La Repubblica írja, hogy Franciaország után Németországban is összeomolhat a szélsőséges erőkkel való együttműködés tabuja, mert az európai parlamenti és a helyhatósági választások számos területen megrendítették az AfD ellen állított falat, és lehetnek olyan területek, ahol az AfD nélkül nem is lehet kormányozni. Az AfD megítélése tehát Németországban is változóban van, igen nagy luxus lenne, ha e változást az európai parlamenti jobboldal figyelmen kívül hagyná.
E mellett lehet, hogy Krahnak még igaza is volt, mert bár Nürnbergben az egész SS-t bűnszervezetnek minősítették, egy részük nem önként, hanem sorozás útján került a szervezetbe, és nem biztos, hogy civilek legyilkolásában részt vett. A náci bűnökért felelős vezetőket Nürnbergben megbüntették, egész szervezeteket vagy embercsoportokat kollektíven bűnösnek nyilvánítani nem tekinthető szerencsés dolognak, erre történelmi példákat lehetne hozni.
A fősodratú média és pártok abban a törekvésükben, hogy egy erőteljesebb jobboldali összefogást megakadályozzanak, még titkosszolgálati eszközök felhasználásával is igyekeznek egyes embereken fogást találni, Krah egyik munkatársát például azzal vádolták, hogy kínai kém, és az illető valóban kínai származású, és így vannak kínai kapcsolatai. Most, hogy legalábbis elvi lehetőség van egy nagyobb méretű, befolyásosabb jobboldali frakció létrehozására még nagyobb médianyomással kell számolniuk a frakciót megalakítani kívánó politikusoknak. A fősodratú média nyilván mindent el fog követni, hogy a nagyobb képviselői számmal rendelkező politikusokat szembeállítsa egymással, hogy egyes pártokat vagy személyeket vállalhatatlanoknak tüntessen fel. A fősodor részéről ez nemcsak az AfD vagy általában a jobboldali pártokat érinti, és nem is csak európai ügy. Épp most láthatjuk, hogy a volt amerikai elnök, Donald Trump ellen is a legképtelenebb vádakat hozzák fel, sőt még börtönbe is akarják zárni, csak hogy megakadályozzák újbóli elnökké választását. A volt elnök elleni áskálódás sem új, már a politika színpadán történt, első feltűnésekor is elmondták a fősodor összes, az ellenfeleinek szánt jelzőjével, mint rasszista, idegengyűlölő, homofób, szexista, és nem maradhatott el az antiszemita jelző sem.
A jobboldali pártok vezetőire is ez vár a közeljövőben, és ha nem tudnak ellenállni ennek a megosztást szolgáló nyomásnak, akkor elvész az a befolyás, amelyet egy nagy frakció létrehozásával nyernének. Mivel a következő uniós választás öt év múlva lesz, a támadások csak a belföldi pozíciókat befolyásolhatják. Ugyanakkor megítélésem szerint ez is kivédhető, ha a politikai közbeszédet az antiszemita témáról a balliberális uniós és nemzetállami kormányok által okozott, gazdasági csődre lehetne terelni, amelyet a statisztikai adatok világosan, mindenki számára érthetően mutatnak is, ha esetleg valaki nem érezné közvetlenül a saját bőrén. E téren nagy segítséget tudnának nyújtani a jobboldali alternatívát támogató agytrösztök. Egy ilyen létezik is már, a hazai kötődésű Mathias Corvinus Collegium (MCC), amelynek legutóbbi brüsszeli konferenciája már megkérdőjelezte az unió irracionális klímapolitikáját, amelyet azután a fősodratú média zokon is vett.
Igazi fordulatot azonban csak a saját média- és tudásközpont-hálózattal lehet elérni, és a nagy frakció pont azért kell, hogy ennek anyagi és politikai feltételei megteremthetőek legyenek.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
Írta a Magyar Hírlap
