– Tavaly Brüsszeltől a 162. zöld kalózpárti képviselőig a fősodorból mindenki arról beszélt: meg kell akadályozni, hogy Magyarország idén az unió soros elnöke legyen. De az lesz. Beletörődtek?
– Nem újdonság, hogy Brüsszelben politikai-ideológiai alapon támadnak minket. Brüsszelnek útjában állunk, mert Magyarország nem háborúpárti, nem bevándorláspárti és nem genderpárti. A legfájóbb nyomásgyakorlás ezek közül az uniós források visszatartása, de a baloldalról induló nyomásgyakorlásnak volt része az is, hogy sok képviselő megkérdőjelezte Magyarország alkalmasságát az EU-elnökséggel kapcsolatban. Számtalan elítélő határozat született annak érdekében, hogy valamilyen úton-módon elvegyék tőlünk a soros elnökséget.
Ugyanakkor a felkészülésünk alatt egyértelműen be tudtuk bizonyítani úgy a Bizottságban, mint a Tanácsban, hogy a rágalmak alaptalanok. Magyarország minden szempontból felkészült arra, hogy a következő fél évben elvezesse az Unió hajóját. A napokban maga Charles Michel is kijelentette: megnyugvással látja, hogy a magyarok felkészültek.
Ez sem meglepő egyébként, hiszen az Orbán-kormány 2011-ben már volt ilyen pozícióban, tehát van közvetlen tapasztalatunk. Egyébként pedig a magyar elnökség programja egy korábban már elfogadott koncepcióba illik. Az Unióban ugyanis az a szokás, hogy másfél éves ciklusokban három ország egyenként fél évig elnököl, és a ciklus elején készítenek egy „trióprogramot”. Ezt tettük mi is a belgákkal és a spanyolokkal. A részletes magyar elnökségi programot pedig a választások után, de még július 1-je előtt mutatjuk be.
– Az Európai Unió a világ egyik legbürokratikusabb szervezete, szerintem sokan nincsenek tisztában azzal, hogyan oszlanak meg a feladatok a Parlament, a Bizottság, a Tanács és a soros elnök között. Szóval, fontosnak tartom tisztázni, hogy soros elnökként Magyarországnak mi lesz a feladata: reprezentál vagy cselekszik?
– Reprezentál és cselekszik. Az unió hármasfogatának legfontosabb tagja a Tanács. Ennek a működését, ügyrendjét alapvetően a soros elnök koordinálja. Tehát a következő félévben Magyarország vezeti majd a Tanácsot.
Ez azért is lesz izgalmas, mert a választások után egy intézményi átmenet időszakába lépünk, és nem tudjuk, mikor áll fel az új Bizottság. Elvileg október végéig a régi Bizottság és november végéig a régi tanácsi elnök vezeti az Uniót, utána lejárnak ezek a mandátumok. Továbbá a Parlamentben is létre kell hozni az új bizottsági struktúrát, ki kell nevezni az új vezetőket.
Magyarországnak ezért sok teendője lesz, hiszen a világ mindeközben nem áll meg. Európában háború zajlik és súlyos válság uralkodik. A soros elnöknek tehát nem csak reprezentatív feladatai vannak – képesnek kell lennie arra, különösen egy ilyen átmeneti időszakban, hogy a legváratlanabb helyzetekre is reagáljon, illetve reagáltassa az Uniót.
– Ezek szerint Magyarországnak lehetősége lesz arra is, hogy tematizálja a Tanács üléseit. Vannak olyan témák, amelyeket eddig is fontosnak tartott a kormány, de nem kerültek, vagy nem kellő hangsúllyal kerültek elő, most viszont érdemben akar foglalkozni velük?
– Ahogy már mondtam, a magyar elnökségi program végső változatának elfogadása és annak bemutatása a választások után válik esedékessé. De többször beszéltünk már arról, mely kérdéseket tartjuk a legfontosabbnak.
A versenyképességgel kezdeném, ugyanis egyre többen ismerik fel azt a tényt, hogy az EU Kínával és az USA-val szemben elveszítette az előnyét. Változtatásokra van szükség, különben lemaradunk. A magyar soros elnökség idején ezért az egyik prioritás az európai ipar megerősítése, versenyképességének helyreállítása lesz. Olyan intézkedést kell kidolgozni, amelyek a gazdasági szereplők előnyére válhatnak.
Emellett a migráció elleni harc is egy fontos kérdés. Sajnálatos módon az Európai Unió elfogadta a migrációs paktumot, amely szerintük hibás és végzetes válaszokat ad egy nagyon komoly kihívásra. Tovább legalizálja a migrációt és minden tagállamra rá akarja kényszeríteni a migránsok betelepítését. Európa sorsát ez megpecsételi.
Pótcselekvések helyett nagyon fontos lenne a harmadik országok támogatása, amelyek maguk is kibocsátók lehetnek. Ilyen Törökország vagy Egyiptom, és még sokan mások. Segítenünk kell őket az embercsempészek elleni küzdelemben, és abban, hogy valahogy ott tudják tartani az EU-ba törekvő tömegeket.
Ezek az államok alkotják az előretolt védelmi vonalainkat. A migrációs paktum egyik legnagyobb hibája, hogy kimondja: a menedékkérelmeket az Unió határain belül kell átvenni. Mi végig azt mondtuk, így működésképtelen lesz a rendszer, mivel nem tudjuk kitoloncolni azokat, akiknek az igényét elutasították. És ez nem egy vélemény, hanem tény: a kiutasítások végrehajtásának eredményessége 20 százalék körül van.
A migrációs paktum tehát rossz. Nagyon rossz. De ha megerősítjük a partnerséget a határmenti államokkal, tompíthatunk rajta.
– Nyugat-Balkán? Ukrajna? A bővítési kérdések is terítékre fognak kerülni a soros elnökség idején?
– A bővítés számunkra mindig fontos volt, mindig azt mondtuk, hogy minél többen csatlakoznak az európai országok közül, annál erősebb lesz az Unió. Igaz, azt is hozzá szoktuk tenni, hogy ez egy érdem alapú, hiteles folyamat kell legyen. A Nyugat-Balkán irányába 21 éve megy az ígérgetés az Unió részéről, de egészen az ukrán háborúig nem történt semmi. Most Ukrajna miatt került előtérbe – nyilván azért, mert Brüsszel nem tudná megmagyarázni, miért engedi előre Ukrajnát, miközben a nyugat-balkáni országok mindegyike komoly lépéseket tett a csatlakozás érdekében. Az esetükben a folyamatot szeretnénk felgyorsítani. Ami viszont Ukrajnát illeti, ki kell mondani: Kijev még az általános feltételeket sem teljesítette, és ami nekünk különösen fáj, az a kárpátaljai magyarokkal való bánásmód. Amíg háború van a csatlakozás kérdése nem értelmezhető, de Ukrajna a méretéből, vagy éppen az agrárpolitika vonatkozásában is komoly kihívást jelent, és egy teljesen új megközelítést igényel az Unió részéről.
– Azért is érdekes, amit mond, mert néhány éve, még a COVID előtt készült egy európai felmérés, és a 30 év alatti fiatalok a legnagyobb arányban az egzisztenciális bizonytalanságot és a háborúktól, terrorizmustól való félelmet emelték ki, mint olyan körülményt, ami hátráltatja őket a családalapításban. Az első szorosan összefügg a versenyképességgel. A második pedig Ukrajnával, de adott esetben a migrációval is.
– A demográfia is egy kiemelt irány, viszont a családpolitika nemzeti hatáskör. Amit ezen a területen tehetünk, az elsősorban a jó gyakorlatok, a magyar családpolitikai és családtámogatási modellek bemutatása. A háború és béke kérdését ettől különválasztanám, bár kétségtelen, hogy Brüsszelből most mindenre egy háborús szemüvegen keresztül tekintenek. Az Unión eluralkodott a háborús pszichózis, és így nagyon nehéz Európa jövőjéről tárgyilagosan beszélni, és felelősen tervezni.
Az előbb szóba került Európa versenyképességének aggasztó állapota. Ezen akkor lehet változtatni, ha béke van. Amennyiben a háború tovább tart, és számolatlanul öntjük a pénzt Ukrajnába, akkor nem fogjuk tudni helyreállni az uniós gazdaságot. Pedig helyre kell állítani. Szóval békére van szükségünk, és egy hosszútávon fenntartható uniós ukrán- és orosz stratégiára. Ezt minél előbb meg kéne csinálni, hogy hadigazdaságról békegazdaságra válthassunk. Az más kérdés, hogy a védelmi ipart szerintünk is erősíteni kell, de azért, hogy megszűnjön Európa kiszolgáltatottsága.
– Visszatérve a támadásokra, egy viszonylag friss hír szerint Brüsszel megszünteti a lengyelek ellen indított hetes cikkely szerinti eljárást. Úgy tűnik, ehhez elég egy baloldali fordulat. Sőt, ha az megvan, a jelek szerint újabb jogállamisági aggályok már fel sem merülhetnek.
– Igen, ez a történet tényleg borzasztó. Azzal kezdődött, hosszú évekkel ezelőtt, hogy politikai támadásokat intéztek, és elítélő nyilatkozatokat fogadtak el Magyarország ellen – vagy más olyan országok ellen, ahol szuverenista kormány volt. Lassan aztán az EU egész gépezetét egy politikai ideológia szolgálatába állították.
Ez párhuzamosan zajlott azzal, hogy az Európai Parlamentben megszűnt a közép. Régebben volt balközép, jobbközép, de ezt az egészet beszippantották a progresszívek és a liberálisok. Azok ellen pedig, akik megmaradtak a jobboldalon, vagy kitartottak a szuverenista nézeteik mellett, egy dzsihádot, ideológiai háborút hirdettek – és folytatnak a mai napig.
Ebben a harcban a szélsőbal szerint minden megengedett. Az is, hogy végül az uniós forrásokat, még a kohéziós támogatásokat, vagy a helyreállítási alap pénzeit is fegyverként használják. Ezt nem lehet kimagyarázni, hiszen a helyreállítási alap esetében arról szólt a megállapodás, amikor ezt létrehozták, hogy mindenkinek jár a pénz a COVID okozta károk enyhítésére, azaz senkinek sincs mérlegelési lehetősége, hogy fizessenek, vagy ne fizessenek…
Lengyelország esetében azt látjuk, hogy a korábbi jobboldali kormányt ugyanúgy zsarolták, ahogy bennünket zsarolnak, és Brüsszel meg sem próbálja leplezni a kettős mércét. Megválasztották Tuskot, erre a Bizottság most megszünteti az eljárást. Annak ellenére, hogy az új vezetés erőszakos eszközökkel, a jogszabályokat semmibe véve átveszi a közmédiát, politikai alapon rúg és nevez ki embereket, sőt eljárásokat indít a most már ellenzéki politikusok ellen.
– De ha mára ez lett a norma az EU-ban, hogyan lehet ezen változtatni?
– Az Európai Unió az egymás iránti tiszteletre, a párbeszédre és a konszenzusra épült. Mindig is voltak és mindig is lesznek ideológiai alapú különbségek emberek, csoportok, pártok között, de Európa attól (volt) Európa, hogy egymás elfogadására töreked(t)ünk. Ehhez muszáj ragaszkodni, mert különben rengeteg energiát el fogunk veszíteni – már eddig is elveszítettünk – ebben az ideológiai harcban, és közben Európa lemarad a globális versenyben. Én azt remélem, hogy a reformerek (ECR) és az Identitás (ID) is erősödni fog, és meghatározó szereplővé válik az Európai Parlamentben…
– Hogy visszahúzzák a Néppártot középre?
– Igen, mert ha a két konzervatív frakció erősödik, akkor a Néppárt nemcsak balra kereshet partnereket, hanem a jobboldallal is megállapodásokat köthet. Így a Bizottságban, és talán a Tanácsban is sikerülhet változást elérni olyan kérdésekben, amelyek számunkra fontosak. Viszont ehhez kell még valami: a béke. Ugyanis a háború nagyon megosztja a jobboldalt. Szóval, Európának minden szempontból békére van szüksége, a jobboldalnak pedig meg kell erősödnie, ezért fontos, hogy minél többen menjenek el szavazni június 9-én, és a magyar érdekeket, a szuverenitás védelmét, de egyúttal az erős és versenyképes Európát képviselő pártok listáira adják le a voksukat itthon, és szerte a többi tagállamban is. Békepárti képviselőket kell küldenünk az Európai Parlamentbe, és itt Magyarországon csak a Fidesz békepárti, a baloldalt külföldről megvették kilóra, ők a háborúpártiak alázatos szolgái.
Írta a Magyar Hírlap
