„Az ostobaság az a bűn, amely soha nem nyer bocsánatot, és mindig elnyeri méltó büntetését.” Agatha Christie gondolata ez, s őszintén remélem, a világhírű krimiíró tudta, hogy mit beszél. Van ugyanis két aktuális közéleti személyiség, akik a napokban mélyenszántó ostobaságról tettek tanúbizonyságot, s egyelőre semmi jele, hogy elnyernék méltó büntetésüket. Az egyik a német külügyminiszter, Annalena Baerbock, akit egyáltalán nem érdekel a választóinak a véleménye. A másik egy úgynevezett sztárújságíró a Bloombergtől, bizonyos Marc Champion, aki követeli az EU-tól: szigetelje el Magyarországot, buktassa meg Orbán Viktort.
Kezdjük Baerbockkal, mégis csak ő a nő, úgy illik. Szépet és jót azonban nem tudok mondani róla, mert amit állít, az hajmeresztő. Az, hogy demokráciaellenes, enyhe kifejezés, miközben folyamatosan azzal van elfoglalva, hogy ők a demokraták, s az a jogállam, ami náluk működik, nem az, ami Magyarországon, ahol negyedszerre választják meg kétharmaddal a miniszterelnököt. S például Németországban csak hosszas huzakodás után tudtak kormányt alakítani. Baerbock is a kancellárjelöltek közé sorolta magát, aki a következőket bírta mondani Prágában: „Ígérem az ukrajnai embereknek, hogy az ő oldalukon állunk, ameddig csak szükségük van ránk, akkor azt teljesíteni akarom. Mindegy, hogy mit gondolnak a német választóim.” A német politikus egyszerűen belevágja saját szavazói képébe, hogy nem érdekli a véleményük. Azt gondolom, ennél nagyobb merényletet nem lehet elkövetni a szavazókkal szemben. „Valaki szóljon már neki, hogy a külügyminiszternek nem az a feladata, hogy külföldi érdekeket képviseljen” – írta az egyik kommentelő.
Annalena Baerbock a Zöldek nevű párt tagja. Annalena Baerbock eredetileg kancellár szeretett volna lenni, s egy rövid ideig úgy is nézett ki, hogy kancellár lehet belőle, de aztán kiderült, hogy a Németország jövőjéről szóló könyvének egy részét másoktól lopta. Az életrajzában pedig egészen egyszerűen hazudott az iskoláiról, így a választók végül elpártoltak tőle. Baerbock és a Zöldek végül csak a harmadik legtöbb voksot kapták a 2021-es németországi választáson.
Kell még valami mondanom, Ildikó? – idézhetnénk Gyurcsányt, aki Magyarországon annak a Scholz kancellárnak vagy Baerbock zöld külügyminiszternek a legfőbb szövetségese, akik ennyire semmibe veszik a választókat. Valójában nincsenek ezzel nagyon másképp Gyurcsányék sem, csak éppen nem merik olyan nyíltan kimondani, mint Baerbock fiatalasszony.
Igazolva ezzel, hogy nagyon is működik a demokrácia Magyarországon. Ha ugyanis ezt kimondaná a Böszme, Dobrev vagy Donáth Anna, akkor olyan hangos sajtótiltakozás venné kezdetét, amit még a politikai baloldalon sem biztos, hogy túl lehet élni. Nyugat-Európában ezzel szemben az a módi, hogy az ilyen demokráciaellenes vélemények nem kapnak nyilvánosságot, vagy ha kapnak is, a polgárok nem mernek szembemenni vele, mert féltik az egzisztenciájukat.
Pedig a folyamat feltartóztathatatlan. A holland Szabadságpárt győzelme azt mutatja, hogy a nyugat-európai polgárok igenis vágynak a szabadságra, vágynak arra, hogy például kimondhassák, hogy nem kérnek migránsok kontroll nélküli befogadásából, ami tönkre teszi megszokott, hagyományos életüket. Nemcsak náluk, hanem egész Európában.
De hogy az azonos tőről fakadó másik ostobaságról se feledkezünk meg, itt van a Bloomberg sztárújságírójának nevezett Marc Champion elmebaja. A rovatvezető azt mondja, az Európai Unió vezetői mindent megtehetnek annak érdekében, hogy megbuktassák Orbán Viktort. Jó kommunista szokás szerint kijelentette, az Európai Unión belül a demokrácia szent és sérthetetlen, miközben ő korlátozná leginkább a demokráciát. Nem engedné ugyanis, hogy a magyarok döntsenek arról, ki legyen a vezetőjük, hanem az EU-nak adná át ezt a jogot.
Ha Nyugaton az a sztárújságíró, aki azt sem tudja, hogy a demokrácia a többség uralma, aki a választók jogát egy senki által meg nem választott testületre akarja testálni, az – ahogy mondani szokták – egyéb gazságokra is képes.
Bízzunk Agatha Christie-ben, hogy az ostobaság soha nem nyer bocsánatot és valóban elnyeri méltó büntetését. Méghozzá nem is sokára. Például a jövő évi EP-választásokon.
A szerző szerkesztő
Írta a Magyar Hírlap
