MKI: Az idei Európai Parlamenti választások egyértelműen a jobboldal megerősödését jelzik

A migráció volt a legfontosabb kampány téma, valamint a zöldenergiára való átállás – azonban ezúttal a 2019-es „zöld hullámmal” ellentétben döntően nem ideológiai, hanem gyakorlati és versenyképességi alapon. Az ukrajnai helyzet és a háború kérdése, valamint az orosz fenyegetettség még a balti államokban sem volt az első számú kampánytéma, ugyanakkor a háborúhoz való hozzáállás nagyban befolyásolhatja az egyes pártcsaládok létrejöttét és a jobboldali erőegyensúly beállását.

A CDU/CSU előnyre 30% körülire nőtt, toronymagasan vezetik a versenyt. A választás leginkább a „jelzőlámpa-koalíciós” kormány teljesítményéről mond véleményt: az SPD támogatottsága 16% alá, a Zöldek 13% alá, a liberális FDP pedig 4%-ra csökkent. Eközben az AfD 18%-re erősödött még a botrányok, az adminisztratív akadályoztatás és az ID pártcsaláddal való előzetes szakításuk ellenére is. Sahra Wagenknecht újbaloldali mozgalma (BSW) 7%-on áll, a szélsőbalos Die Linke 4%-on, vagyis jelenleg sem az FDP, sem a Die Linke nem fog EP képviselőt küldeni Strasbourgba, de még a BSW sem nyugodhat meg. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a CDU/CSU akár 55–56, az AfD, az SPD és a Zöldek pártonként 12 képviselői helyet tudnak elhozni majd, az FDP elveszítheti mind a 7 képviselői helyét, a BSW pedig, ha bejut, akkor szerezhet 3–4 mandátumot.

A franciaországi EP választások Macron elnök utolsó mandátumában és annak félidejében zajlik. A választási eredmények nagymértékben tehát nem európai témákról, hanem Macron politikájáról mondanak véleményt. A francia radikális jobboldal toronymagasan vezeti a mezőnyt. Marine Le Pen pártját, a Nemzeti Tömörülést 32–34%-ra mérik a közvéleménykutatók. Itt a listavezető a fiatal Jordan Bardella. Jelenleg Macron elnök (a jelenlegi kormányerők) vannak második helyen 16–15% között. Harmadik helyen a szocialista párt jelöltje Raphaël Glücksmann vezette lista áll, 14–15% körül. Három további pártot mérnek még befutónak: a jobbközép LR párt, amelynek listáját François-Xavier Bellamy vezeti 7% körül. A zöld EELV-t szintén 7% körül mérik. A szélsőbaloldali formáció, amelyet Jean-Luc Mélenchon vezet (LFI) 8,5%-al várhatóan a negyedik helyen végezhet. Esetleg még Eric Zemmour pártja, a Visszahódítás kaphat mandátumot. Ha ez utóbbi párt nem jut be, akkor valószínűleg ez a politikai erő teljesen meg fog szűnni. Soha az EP választási kampányokban Franciaországban a bevándorlás témaköre nem kapott ilyen fontos szerepet, mint 2024-ben a kampányban. A második helyen a franciák örök problémája a megfelelő vásárlóerő kérdése van. De fontos kérdéskör az ukrajnai háború, Franciaország Európában elfoglalt helyének megerősítése, illetve a környezetvédelem és a mezőgazdaság.

Giorgia Meloni miniszterelnök legfőbb célja saját, Olaszország Testvérei (FdI) pártja népszerűségének megőrzése, jobboldali koalíciós társai, a Forza Italia (FI) és a Matteo Salvini vezette Lega szinten, valamint a baloldal lent tartása. Ebben alapvetően jól is teljesít: az FdI, melynek a listáját szimbolikusan ő maga vezeti, stabilan vezet a felmérésekben – 27-28% körül –, míg a FI és a Lega – mely a 2019-es EP-választást 34%-kal magasan nyerte – 10% alatt vannak. A baloldali Demokrata Párt (PD) az utóbbi hetekben valamivel 20% fölé tudott erősödni, míg a baloldali populista Öt Csillag Mozgalom 15% körül áll. A legérdekesebb kérdés talán nem is a választás maga lesz, hanem az azutáni jobboldali helyezkedés. A 2019-es győztes Legát, mely az ID frakcióban ül és oroszbarátnak számít, jobboldali domináns erőként felváltotta a FdI, mely az ECR frakcióban foglal helyet és alapvetően atlantista politikát folytat. Meloni a választások után vélhetően közeledni fog az EPP-hez, és akár valamiféle együttműködést is kialakíthat velük – Ursula von der Leyen újraválasztását a Bizottság élére támogatja is.

A 2023 nyári választás utóhatásai a spanyol belpolitikát a mai napig erősen meghatározzák. Akkor a Pedro Sánchez vezette szocialisták (PSOE) csak a katalán nacionalisták támogatásával együtt tudtak kormányt alakítani. Mivel az ő vezetőik közül többet a 2017-es illegális katalóniai népszavazás miatt a spanyol bíróságok jogerősen börtönbüntetésre ítéltek, a Junts párt és annak brüsszeli száműzetésben levő vezetője, Carles Puigdemont a támogatás feltételéül egy amnesztiatörvény elfogadását támasztotta. Ezt végül csak jelentős társadalmi ellenállás árán, nehézkesen sikerült Sáncheznek végigvinnie, miközben a PSOE támogatása is csökkent. Közben felesége révén korrupciós vádak is elérték, amelyek miatt a lemondáson gondolkodott. A választást – az amnesztiabotránnyal mozgosítva szavazóit – így várhatólag a Néppárt (PP) fogja nyerni (35% körüli eredménnyel), a PSOE pár százalékkal lesz lemaradva mögötte (30% körül). A radikális jobboldali Vox, mely a 2019-es választáson mindössze 6%-ot és 4 képviselői mandátumot szerzett, a felmérések szerint 10% körüli szavazatarányra számíthat – az 5 évvel ezelőttinél jobbra, de némileg elmaradva a tavalyi 12%-os választási eredménytől és a 2019 novemberi 15%-os választási csúcstól.

A PiS a választások utáni mélypontról visszajött, és 31%-os támogatottsággal fej-fej mellett halad a kormánypárti Civil Koalícióval. A parlamenti választások alatt 15%-os támogatottságú Harmadik Út viszont 10%-ra esett vissza, miközben a radikális jobboldali Konföderáció ismért megerősödött. Rajtuk kívül a szélsőbaloldali Lewica érheti még el a bejutási küszöböt. Tusk annak ellenére, hogy az EU-pénzek megszerzésével kampányolt, egyáltalán nem alakított ki felhőtlen viszonyt Brüsszellel, konfrontálódtak a mezőgazdasági ügyek kapcsán, és együtt szavazott Magyarországgal a migráció ügyében. A lengyel politikai élet központi kérdése továbbra is a PiS kormány szereplőinek elszámoltatása, és az ezzel kapcsolatos, sokszor a jogállamiságot is sértő lépéseket nem övezi jelentős nemzetközi bírálat. A PiS a stabil bázisát képes mozgósítani, de kevesebb sikerre számíthat mint 2019-ben. A nagy kérdés, hogy a Konföderáció szereplése, illetve, hogy csatlakoznak-e az IDhez, vagy az AfD-vel indítanak-e új szélsőjobboldali mozgalmat. A KO az EPP tagja marad, és Tusknak is jelentős befolyása lehet az új Bizottság elnökének jelölésére. A PiS az ECR egyik jelentős vezetőjeként azzal a dilemmával néz szembe, hogy támogassa-e az ECR megerősítését azon az áron, hogy Marine Le Pen, Orbán Viktor, Andrej Babiš, sőt akár George Simion beengedésével veszítsen egyéni hatalmából, cserébe egy 100+ fős csoportban politizáljon.

A két kormánykoalíciós partner, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) a közös EP-jelöltlistás indulásról hozott döntéssel a jelek szerint eléri szavazat-maximalizálási célját, és jelentősen vissza tudja vetni a néhány hónappal korábban a pártrangsorban a PSD utáni második helyre felzárkózó Szövetség a Románok Egységéért (AUR) szélsőséges pártot. Az AUR-ból korábban kivált S.O.S. Romania nevű, még szélsőségesebb formáció jelenleg az 5%-on billeg. A kormánypártok fő üzenete a választókhoz egyfajta relatív belpolitikai stabilitás fenntartása az immár harmadik éve tartó koalíciós kormányzás eszközével. Az egyik fő ígéret még a 2024-es év folyamán megvalósuló, teljeskörű Schengen-tagság. A magát a legerősebb romániai ellenzéki pártként, illetve a 6 milliós román diaszpóra első számú politikai opciójaként definiáló, egykori futbal-huligán szövetségekből megszervezett AUR ideológiai „csomagját” a következő alapvetések alkotják: Nagy-Románia kultusza, irredentizmus, Nyugatellenesség, háttérhatalom-ellenesség, nemzetállami értékek, a föderális európai eszme tagadása, konzervativizmus, nemzeti identitás, szuverenitás, kereszténység, természetes család, genderellenesség, tekintélyelv, a globalizmus, a kontrollálatlan migráció és a neo-marxizmus elutasítása, hadüzenet a brüsszeli bürokratikus pszeudo-elitnek, a demokrácia-deficit megszüntetése, ellenállás az ún. euro-progresszivizmussal szemben. A párt élesen nemzeti kisebbség- és magyarellenes (ez utóbbi az egyik fő identitás-tényezője. Az AUR az EP-ben az ECR-frakcióhoz kívánna csatlakozni, már amennyiben eredményes lobbival képes elfogadtatni antiszemitizmusának, magyar-ellenességének és orosz-barátságának mérséklődését, valamint vasgárdista-párti erőszakkultuszának az elhagyását.

Hollandiában is beárnyékolja a tavaly novemberi választás az EP-n való voksolást, hiszen még mindig nem alakult meg az új kormány. A mostani választás témái is hasonlóak lesznek, mint novemberben: a migráció (menekültek, az Ukrajnából érkezők, az EU-ból érkezők, valamint a nemzetközi tanulók), a zöld átállás költségei (a mezőgazdaságban és háztartásokban), a megélhetési válság, valamint a nemzetközi biztonság (ukrajnai háború). Az emiatti elégedetlenség a radikális jobboldalt erősítheti – novemberhez hasonlóan –, ugyanakkor a hagyományosan alacsonyabb részvétel a baloldalnak segíthet, mert a politikailag kevésbé aktív kiábrándultak kevésbé mehetnek el szavazni. A felmérések szerint így is Wilders PVV-je a szavazatok 25%-át szerezheti meg, hasonlóan a munkáspárti-zöld pártszövetséghez. A PVV ezzel jelentősen előretörhet, hiszen 5 éve egy mandátumot sem nyert a 31 holland hely közül (akkor egy másik hasonló radikális jobboldali formáció, a Fórum a Demokráciáért (FvD) zsebelt be sok szavazatot).

A fókuszt az EP-választásokról elviszi, hogy föderális és regionális választások is lesznek június 9-én. A fő kérdés, hogy Flandriában hogyan alakul a választás, ugyanis vélhetően a szavazatok többségét flamand nacionalista pártok szerzik majd meg. Noha a (jelenleg ECR-ben ülő, de onnan távozni akaró) Új Flamand Szövetséggel (N-VA) még hajlandóak kormányozni a pártok, a szélsőjobbos, IDben levő Flamand Érdekkel (VB) már nem (beleértve a N-VA-t is). A VB jó szereplése ugyanakkor csökkentheti a koalícióalkotási lehetőségeket Flandriában és Belgium egészében is. Az N-VA konföderációvá alakítaná Belgiumot, míg a VB független Flandriát akar.

A görögök 21 európai parlamenti képviselőjüket 31 párt- és pártszövetség listájából választhatják meg. Az előrejelzések az Új Demokrácia (ND, EP-ben: EPP) 2019-hez hasonló eredményére számítanak, Micotákisz is az 5 évvel ezelőtti, 33% körüli támogatottságot lőtte be célul, ami akkor 8 helyet jelentett, most egyelőre 7 mandátumon áll. A SYRIZA (EP-ben Baloldal) bár megtarthatja második helyét, támogatottsága tovább esik, a 2019-es eredményt (6 képviselő) biztosan nem tudja produkálni, de talán még a tavaly parlamentit sem (17,8%), jelenleg 4 helyet jósolnak a baloldali pártnak. A balközép PASOK (EP-ben Szocialisták) is a második helyet lőtte be magának, de már azt is győzelemként könyvelik el, ha a 2019-es és a tavalyi eredményt meghaladják; jó esélyük van, hogy 2-ről 3-ra növeljék képviselőik számát. A SYRIZA kárára töredező baloldalon új szereplőként az Új Baloldal (NA, EP-ben Baloldal), és az Andreas Loverdos volt miniszer választások előtt alapított Demokraták (EP-ben még nincs megjelölve) pártja is helyet kérhet 1-1 képviselővel. A legtöbb figyelem mégis az ultranacionalista Görög Megoldásra (EL, EP-ben Európai Konzervatívok és Reformerek) hárul, melyet egyre magasabbra mérnek a közvélemény-kutatások. Az az erőviszonyok átrendeződése nagy mértékben befolyásolhatják a görög belpolitikai viszonyokat is. Az EL olyan témák mentén mozgósított, mint az azonos neműek házasságának elutasítása – melyet egyébként év elején a parlament elfogadott –, vagy a bevándorlás, melyre a görög választópolgárok határozott uniós intézkedést szorgalmaznának, és jelenleg úgy gondolják, hogy Athén túl sok migránst fogad be. Változhat az Ukrajnának nyújtott katonai segítségnyújtás is, mely mellett eddig az ND határozottan kiállt.

Portugáliában is kihatással van a március 10-i választás az EP-választás fejleményeire. Itt a szocialisták visszaestek, miközben a radikális jobboldali Chega (Elég) négyszerezte meg a mandátumai számát. Velük viszont nem voltak hajlandóak együttműködni a jobboldalon, így törékeny kisebbségi jobbközép kormánya van most Portugáliának. A portugálok, amellett, hogy erősen EU-pártiak (ez még a szélsőségekre szavazók között is többnyire így van), igen alacsony arányban szoktak részt venni az EP-választásokon. Felmérések szerint a két nagy párt egyaránt 30% körül áll, hasonlóan a márciusban elért eredményeikhez (a szocialistáknak 2019-hez képest ez kis visszaesésnek, a szocdemeknek jelentős növekedésnek számítana), míg a választás nyertesei a jobbés baloldali radikális formációk lehetnek. A Chega 2019-ben még egy mandátumot sem nyert, most 15%-ra mérik (ez egyébként némileg alacsonyabb a márciusi 18%-os eredménynél), amivel 3–4 képviselőt küldhet az EP-be (az ECR-ben fognak ülni).

Bár a csehek hírhedten enerváltak az Európai Unióval szemben, a felmérések azt sejtetik, hogy a június hetedikén kezdődő és két napon át tartó voksoláson rekordmértékű lehet a részvétel. A csehországi kampány olyan intenzívre sikeredett, hogy a csehek talán még sosem követték ennyire szorosan az európai politikát, mint az elmúlt hónapokban. A két legfontosabb kérdés, amely a kampány témája volt, az a migráció és európai zöld megállapodás. Valamennyi párt egyetért abban, hogy meg kell reformálni az uniós migrációs paktumot, és a zöld átállást is jobban át kell gondolni, mert abból az autóiparár építő Csehország rosszul jöhet ki. Az Anderj Babis vezette, jelenleg ellenzéki ANO párt valószínűleg az első helyen végez majd a szavazatok 21%-val, amivel hat mandátumot szerezhet majd. A második helyen a jelenlegi miniszterelnök, Petr Fiala által vezetett OSD és koalíciója a SPOLU végez majd, a szavazatok 14%-val, amellyel 4 helyet szerezhet meg. Három-három mandátumra esélyes a liberális Kalózok párt és a STAN párt is. A szélsőségesen nacionalista SPD várhatóan 2 mandátumot szerez, a KDU-CSL párttal együtt. Nagy valószínűséggel egy mandátum a kommunistáknak is jut majd.

A kampányt Svédországban is a bevándorlás kérdése uralja, a pártok igyekeznek úgy feltüntetni magukat, mint akik képesek rávenni Brüsszelt arra, hogy szigorítsa Európa határait. Ebben az összefüggésben a balközép Szociáldemokrata Párt kiemeli, hogy egyik tagja, Ylva Johansson belügyi biztos szerepet játszott az EU új, szigorúbb határpolitikájának kialakításában. Nem meglepő módon azonban a szélsőjobboldali Svéd Demokraták a bevándorlás kérdését a legkeményebben feszegetik, és arra szólítják fel Európát, hogy építsen falakat határai körül. A választások eldönthetik a kis, Európa-párti Liberális Párt és a Kereszténydemokraták (KD) sorsát. Jelenleg mindkét párt 1-1 mandátummal rendelkezik az EP-ben, de ha a liberálisok elveszítik azt – amire a felmérések szerint van esély – akkor megfigyelők szerint a párt vezetése megkérdőjelezheti, hogy a jelenlegi kormány részeként folytatja-e a munkát.

Az euroszkeptikus és populista jobboldali Szabadságpárt vezet a felmérések szerint az osztrák európai parlamenti választások előtt. A jelenlegi osztrák szövetségi kormánnyal szembeni lakossági elégedettség minden idők legalacsonyabb szintjét érte el. Bár egyesek ezt a világjárványra adott válaszlépések utóhatásaival hozzák összefüggésbe, valószínűleg a magas infláció is kulcsszerepet játszik ebben. Az előrejelzések szerint a Szabadságpárt (FPÖ) nem csupán az EP választásokat nyeri majd meg, hanem az őszi osztrák parlamenti választásokat is. Stabilitásukat még az orosz kémbotrány sem rendítette meg. A jelenleg kb 30%-on álló FPÖ-t a szociáldemokraták (SPÖ) követik kb. 22%-kal, valamint a Néppárt (ÖVP) 21%-kal.

Egy nemrégiben végzett felmérés Bulgáriában a jobboldali kormánykoalíciós GERB 14%-os előnnyel vezet a második helyen álló nacionalista/euroszkeptikus Újjászületés párt előtt. A bolgárok közel 29 %-a a GERB-re adná le szavazatát, míg az Újjászületés közel 15 %-ot kapna. A harmadik helyért folyó szoros versenyben a török kisebbség Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért (DPS) pártja 13,5%- ot kapna, szorosan követi őket a progresszivista kormánykoalíciós Folytatjuk a Változást – Demokratikus Bulgária (WCC-DB) közel 13 %-al. A Bolgár Szocialista Párt (BSP) 9%-kal és a populista Van ilyen nép (TISP) több mint 6%-al lenne jelen a parlamentben. Sok a bizonytalan szavazó, alacsony részvételre számítanak, mindez a fegyelmezettebb szavazótáborral rendelkező GERB és Újjászületés pártoknak kedvez.

A jelenlegi kormányfőre nagy nyomás nehezedik, hiszen kormánya szövetségesei adócsökkentést akarnak, míg a szociáldemokrata pártja több jóléti kiadást követel. Egy gyenge szereplés a hétvégén alááshatja a kormánykoalíciót vezető párt tárgyalási képességét. A választások a Venstre nevű junior kormánypárt számára is próbatétel, amely szeretné megismételni 2019-es erős szereplését, de azóta meggyengült Lars Løkke Rasmussen volt miniszterelnök és Inger Støjberg volt bevándorlásügyi miniszter elpártolása miatt, akik mindketten rivális pártokat alapítottak. A választókat az a kérdés is érdekli, vajon a miniszterelnök komolyan gondolja-e jelöltségét az Európai Tanács elnökségére, és képes-e elhagyni Koppenhágát Brüsszelért cserébe.

Az Oroszország által jelentett fenyegetés Finnországban a legnagyobb aggodalom jelenleg. Épp ezért az ország hosszú keleti határának biztonsága az uniós választások előtti politikai napirendet uralja Helsinkiben, mint ahogy ez volt a januári elnökválasztás előtt is. A szakszervezetek sztrájkjai miatt a bérek és a jóléti ellátások témája is szóba került, a felmérések szerint a választók az orosz veszélyre fognak gondolni, amikor szavazni mennek, és Petteri Orpo miniszterelnök Nemzeti Koalíciós Pártjának (NCP) csendes, de határozott megközelítését támogatják. Ez a párt fogja nyerni a legtöbb mandátumot az Európai Parlamentben, második helyen a szociáldemokraták, illetve a szélsőjobboldali Finnek Pártja követ.

A szlovákiai EP választásokat elsősorban a miniszterelnök ellen elkövetett merénylet uralja. Bár a kampány itt is a migráció kérdéséről és a háborúról szólt volna elsősorban, az elkövető személyének átpolitizálása szőtte át a kampányt. Ez valószínűleg a Smer számára sok szimpátia szavazatot is jelent majd. A legutolsó felmérések szerint a Magyar Szövetség is bejutna az EP-be, de nagyon sok függ a részvételi aránytól.

Írországban az EP választásokkal egy időben tartják a helyhatósági választásokat. A választás alapvetően arról fog szólni, milyen az egyes pártok támogatottsága a jövő tavasszal esedékes parlamenti választások előtt. Mivel hatalmas a lakhatási válság jelenleg a szigetországban, az EP választásokat is ez a téma határozta meg. A lakásválság okának pedig a menekültek befogadását tartják: több mint 100 ezer ukrán menekültek fogadott be az ország, és Rishi Szunak megszigorított bevándorlási politikája miatt egyre több a Nagy-Britanniából ide érkező menedékkérők száma.

Az EP-ben Horvátország 12 képviselői hellyel rendelkezik, amelyből jelenleg 4 tartozik a Horvát Demokratikus Közösséghez (HDZ, európai pártcsalád: EPP), 4 a Szociáldemokrata Párthoz (SDP, európai pártcsalád: PES), kettő az Igazság és Jog nevű párthoz, egy az Isztriai Demokratikus Nemzetgyűléshez (IDS, európai pártcsalád: Renew Europe), valamint szintén egy a Horvát Szuverenistákhoz (európai pártcsalád: ECR). A frissen megalakult horvát kormánykoalíció másik pártja, a Haza Mozgalom (DP) egyelőre nem rendelkezik mandátummal, mert a 2019-es EP választások után alakult meg. Szintén nem rendelkezik EP-mandátummal a Možemo! nevű zöldbaloldali párt, amely szintén jó eredményt ért el az áprilisi parlamenti választásokon. A közvéleménykutatások alapján a HDZ támogatottsága 31,16%-on, az SDP-é 22,04%-on áll. A Možemo! támogatottsága 11,07% körül alakul, míg a DP-é 8,69%. A MOST-Horvát Szuverenisták közös listája 7,06% támogatást tudhat maga mögött. Ezen adatok alapján a HDZ eggyel növelhetné a mandátumai számát, míg az SDP csak három helyet szerezne az EP-ben. A Možemo! akár rögtön két képviselői helyet is szerezhetne, míg a DP és a MOST-Horvát Szuverenisták 1-1 mandátumhoz jutnának. Mellettük még versenybe száll a Horvát Szuverenisták korábbi EP-képviselő, Ladislav Ilčić listája, az IDS vezette centrista blokk, illetve egy TikTok influenszer, Nina Skočak, aki a Z generációt kívánja megszólítani, de ők jelen állás szerint nem fognak mandátumhoz jutni. Így nem módosulna érdemben a horvátok EP képviseletének „arculata”, ugyanakkor a DP bejutása – még ha csak egy mandátummal is – a konzervatív, keresztény értékek képviseletét erősítené. Ezzel párhuzamosan arra lehet számítani, hogy erőteljesen konfrontálódnak majd a Fidesz képviselőivel Szerbia EUcsatlakozási folyamatának támogatása kapcsán.

A litvániai választás a kormányzó Haza Unió – Litván Kereszténydemokraták népszavazásának ígérkezik. A balközép Szociáldemokrata Párt várhatóan majdnem kétszer annyi szavazatot szerez, mint kormányzó jobbközép riválisa, ami aláhúzza az ország kormányával szembeni növekvő elégedetlenséget. Az Oroszország jelentette fenyegetéssel kapcsolatos belpolitikai aggodalmak uralták a szavazást megelőző vitákat, de a baloldali pártoknak is sikerült a balti országban uralkodó munkakörülményekre terelniük a vitát, és a kampányt arra használják fel, hogy magasabb minimálbért és négynapos munkahetet követeljenek.

A felmérések szerint a Janez Janša egykori kormányfő által vezetett jobboldali ellenzéki párt, a Szlovén Demokrata Párt (SDS) számíthat a legtöbb szavazatra. Szorosan a nyomában sorakoznak fel a kormánykoalíció közép- és baloldali pártjai – a Szabadság Mozgalom (GS) és a Szociáldemokraták (SD) –, a zöldpárti Vesna és a jobboldali Új Szlovénia–Kereszténydemokraták (NSi). A szuverenistarendszerellenes, euroszkeptikus Resni.ca meglepetést okozhat; amennyiben megugorja a bejutási küszöböt, a párt az SDS-től vehet el egy mandátumot. A jobboldali pártok (SDS, NSi) továbbra is az EPP-ben kívánnak maradni, míg a Resni.ca függetlenként vagy egy teljesen új pártcsaládban képzeli el képviselőit. A jelenlegi mérések szerint az SDS 3–4, a GS 1–2, az SD és NSi 1–1 mandátumra számíthat, a Resni.ca pedig egyre, az SDS kárára. Szlovénia kilenc képviselőt választ az Európai Parlamentbe. A szlovén társadalom elkötelezett az EU iránt és figyelemmel is kísérik az európai politikát, viszont az európai parlamenti választásokon meglepően alacsony a részvételi arány (az 2019-ben a 29 százalékot sem érte el). Ezen változtathat most az, hogy egyidőben három konzultatív népszavazást is tartanak, amely témakörök (az eutanázia engedélyezése, a kannabisz legalizálása és a preferenciális szavazás bevezetése a parlamenti választáson) nagyban meghatározták a kampányt és képesek lehetnek a nagyfokú mobilizálásra.

Az EP választás előtt Lettországban nem az orosz fenyegetés a fő téma, hanem az ország területén élő orosz kisebbség. A kampány nagy része az e csoport bevonására tett erőfeszítésekről szólt, és sokan felháborodtak azon a terven, hogy a választási vitákat élőben oroszra fordították. Az ország nyolc pártja az Európai Parlamentben Lettország kilenc mandátumából egyet-egyet kap, de még nem tudni, hogy ki tud majd egy további képviselőt küldeni Brüsszelbe. A jobboldali Nemzeti Szövetség tűnik erre a legalkalmasabbnak: A Krišjānis Kariņš külügyminiszter márciusi lemondásához vezető kiadási botrányra hivatkozva a párt „tiszta” alternatívaként tünteti fel magát – annak ellenére, hogy 2011 óta minden koalícióban ez a párt is részt vesz. Még ha a nacionalisták kapják is a legtöbb szavazatot, Valdis Dombrovskis, az Új Egység párt sziklaszilárd tagja várhatóan bejut Brüsszelbe, és amint megkapja a jelölését, visszamegy a Bizottságba.

Bár Észtország is az orosz fenyegetettségtől tart a legjobban, de a biztonságról vagy az Oroszország által jelentett fenyegetésekről gyakorlatilag nem esett szó a kampány során. Kaja Kallas miniszterelnök Kremllel szembeni kemény álláspontja nem biztos, hogy kifizetődő. Liberális reformpártja az elmúlt hónapokban veszített támogatottságából, részben a közszféra költségvetési megszorításai miatt. Ráadásul a polgárok úgy tekintenek Kallasra, mint aki a következő lehetőséget keresi – akár a NATO-ban, akár az EU-ban -, és nem úgy, mint egy olyan miniszterelnökre, aki kellőképpen törődik a belpolitikai problémákkal. Urmas Reinsalu volt külügyminiszter konzervatív Haza Pártja az elmúlt hat hónapban vezette a közvélemény-kutatásokat, mivel ellenezte az észtországi zöld intézkedéseket, és nagyobb felügyeletet követelt a Baltikumot Lengyelországgal összekötő vasúthálózat építése felett.

Cipruson is a bevándorlás a legfontosabb kérdés a választások során. A politikai rendszerből való kiábrándultság, amely nem képes hatékonyan kezelni a megélhetési válságot, a korrupciót és a véget nem érő határvitában való tétlenséget, várhatóan sokan nem fognak részt venni az EP választáson, mely egyébként népszavazás lesz a sziget politikai palettáját hosszú ideje uraló főáramú pártokról: a Dolgozó Emberek Haladó Pártjáról (AKEL) és a Demokratikus Összefogásról (DYSI). Az első helyért vívott csatározások során a populista Nemzeti Népfront (ELAM) migránsellenes retorikájával egyre nagyobb teret nyer. A „demográfiai változásoktól” való félelmet szítva a szélsőjobboldali csoport az előrejelzések szerint a harmadik helyre kerül.

Nyolc párt verseng azért, hogy képviselőket küldhessen az EP-be. Mivel viszonylag kevés közvéleménykutatás készült az országban, nehéz megjósolni a választások kimenetelét. A PES Spitzenkandidat Nicolas Schmit szocialista Munkáspártja a tagállamok adópolitikai vétójogának megszüntetését követeli – ez a lépés veszélyeztetheti Luxemburg azon képességét, hogy vonzza a milliárdokat megtakarítani kívánó nagyvállalatokat. A javaslat felborzolta a kedélyeket, és nemrég az ország képviselőháza is beavatkozott a kampányba egy olyan indítvány elfogadásával, amely azt követeli, hogy a kérdést „semmilyen körülmények között” ne kérdőjelezze meg a nemzeti kormány. Annak ellenére, hogy a támogatottsága csökkent, várhatóan a Keresztényszociális Néppárt szerzi a legtöbb szavazatot, mögötte várhatóan az EU integrációt nagyon támogató Szocialista Munkáspárt, valamint a Demokratikus Párt végez majd.

Máltán az EP választás három emberről szól. A hivatalban lévő munkáspárti miniszterelnökről, Robert Abeláról, akinek a szavazás a kormányáról szóló népszavazás is lesz egyben. Roberta Metsolaról, az EP jelenlegi elnökéről, így a választók az ellenzéki Nacionalista Pártot támogatva jelezhetik, hogy őt támogatják. Az elmúlt napokban egy harmadik személy is felbukkant, aki akár az eredményeket is befolyásolhatja. Most minden figyelem Joseph Muscat volt munkáspárti miniszterelnökre irányul, akit a pénzmosástól a csaláson át különböző bűncselekményekkel vádolnak egy vitatott ügylet kapcsán, amely három állami kórház privatizálására irányult. Tagadja a vétkeket, de az időzítés befolyásolhatja az eredményt. A közvéleménykutatások szerint a jelenlegi miniszterelnök pártja, a Munkáspárt lehet az első, a Nacionalista Párt kb. 10%-kal lehet mögötte lemaradva, és a harmadik helyen a két párttól jóval elmaradva (kb. a szavazatok 4.8%-val) az Alternatív Demokrácia pártja áll.

Írta a Magyar Hírlap