Németh Péter, a Népszava főszerkesztője publicisztikát jelentetett meg a Hirklikk című MSZP-s portálon. Nincs ezzel baj önmagában. Németh Péter ugyanis már akkor is írt újságot, amikor a pártállam idején követelmény volt, hogy a tollforgatók ne ragaszkodjanak a valósághoz, hanem azt írják, ami a kommunista párt szája ízének megfelelt. Némethnél annyira természetes testtartássá vált ez a becsípődés, hogy olyankor is meg akar felelni valakiknek, amikor már tényleg azt írhatná, ami a valóság. De nem írja. Ragaszkodik a valótlanságokhoz, amelyek politikai érdekek mentén fogalmazódnak meg. Mit gondolnak, milyen politikai érdekek mentén? Aki a komcsi érdekekre voksolt, nyert.
Bár ez csak egy húszforintos kérdés lett volna Rózsa György egykori, Kapcsoltam című, 1979-ben indult betelefonálós tévéműsorában, mert már akkor is közhely volt, hogy a komcsik hazudnak, csak éppen beszélni nem lehetett róla.
Pedig Németh a rendszerváltozás után akár jó irányába is fordulhatott volna, mert ő lett az angol Maxwell által privatizált Magyar Hírlap főszerkesztője. Az újságírószakma egy része annak ellenére bízott ebben, hogy ő volt az újság párttitkára, aki szerkesztőségi szavazással nyerte el a tisztet. A valóság azonban itt is megtréfálta a szabadság után vágyakozókat, mert a médiaháború legszélsőségesebb fejezete kezdődött Németh irányítása alatt. Célkeresztben természetesen a nemzeti kormány állt. Azzal kapcsolatban, hogy a Fidesz Orbán Viktorral az élen szakított a neoliberális szövetségesekkel 1993-ban hangzott el az ominózus mondat az azóta elhunyt magyar hírlapos Gádor Iván szájából, „A szemétkosárból vettünk ki titeket, oda is fogunk visszadobni!” Hatalmas médiaharc vette kezdetét, aminek egyik zászlós hajója a Németh Péter vezette, komcsi érdekeket szolgáló egykori Magyar Hírlap volt. Az óriási lehetőséget tehát nem arra használta, hogy a közakaratnak megfelelő irányba terelje a lapot, hanem bizony a rendszervisszaváltás felé. S ő azóta is ezen az úton jár.
Mindezt csak azért bocsátottam előre, hogy legyen némi politikai háttere a fiatalabb olvasóknak a tekintetben, hogy miért mondja ma is Németh Péter az ellenkezőjét a valóságnak. Mert neki soha semmi köze nem volt a nemzeti akarat szolgálatához. Ő azok közé tartozott, akik nagyon nem örültek a rendszerváltoztatásnak.
Mostani cikkében egyebek mellett azt írja, hogy Orbán Viktor azt a célt állította maga elé, hogy az európai rendszert, az uniót kell átalakítani. El kell hitetni, először a magyarországi szavazókkal, hogy ez a tét, és ha ezt el akarják érni, akkor a lehető legtöbb mandátumot meg kell szerezni. Némethnek rosszul esik, hogy Orbán ilyeneket mond, mert neki nagyon megfelel az, ha Brüsszel irányvonala megmarad. Ami egyenlő a migrációval, a genderlobbi előretörésével, a rendkívül költséges háború uniós finanszírozásával, ami nekünk is hátrányos lesz, bárhogy igyekszik ellene Orbán küzdeni.
Németh joggal reszket, hogy sok szavazót tud majd Orbán a politikája mellé állítani, mert nem véletlenül választották meg negyedszer is kétharmaddal.
Németh sokallja írásában a választások költségeit is, egyenesen azt állítva, hogy az összevont önkormányzati és európai parlamenti választás milliárdokkal többe fog kerülni. Holott éppen azért vonta össze a parlament a két eseményt, hogy tízmilliárddal kevesebből lehessen azokat megúszni.
Aztán persze kimondja a legfontosabbat: ha nem úgy táncolnak a magyarok, ahogy a komcsik fütyülnek, akkor megnézhetik magukat. Mert akkor vágóhídra mennek. Nem vicc! Németh szerint, ha azt a politikát követik, amelyet 13 éve sajátjuknak tekintenek, akkor a vágóhídra mennek.
Szó szerint így szól a szöveg: „Változás akkor lehet, lesz, ha a társadalom többsége átlátja, milyen rendszert szolgál. Ha az emberek rájönnek arra, mégsem ökrök, akiket arra tartanak, hogy engedelmesen ballagjanak a vágóhídra. Túlzás vágóhídról beszélni?” – teszi föl a kérdést. „Látszólag az, de ténylegesen mégsem. Mert egy olyan rezsimet éltetünk tovább a szavazatainkkal, amely számára pont a mi életünk, a mi létünk nem fontos.”
Tudjuk jól, a komcsik mindig azzal vádolják ellenfeleiket, amit ők követnek el ellenük. Ennyit a vágóhídról, meg arról, kinek mire kell a szavazat.
A szerző szerkesztő
Írta a Magyar Hírlap
